2013. március 12., kedd

És újra...

Nos, újra itt, blogot írva.
Sosem hittem volna, hogy újra blogolni fogok *kínosan nevet*
De Ita rávett, hogy írjak újra, így.. nos.. itt vagyok.
Nem is tudom idejét, mikor volt az utolsó bejegyzésem blogban. Talán valamikor 2011 környékén.
Visszanézve az akkori rajzaimat.. elmosolyodom rajtuk.
Ezalatt a másfél év alatt mondhatnám, nem történt semmi, de akkor hazudnék. Túl sok minden történt ahhoz, hogy csak elnézzek felettük.

De nem a múltamat akarom itt keresni,  jelenemet akarom megörökíteni.
Jelenlegi állapotomban azt mondhatom, hogy boldog vagyok. Persze, lenne még 1-2 dolog, ami boldogabbá tehetne, de nem panaszkodom, hiszen nagyszerű barátaim vannak, Aki, Ita, Noru, Fru és még sorolhatnám azok neveit, akik közel állnak hozzám és sokat jelentenek.
Habár gyengének és életképtelennek tűnhetek néha, mert ragaszkodom hozzájuk és rájuk támaszkodom, elég erősnek tartom magamat. Pedig az elmúlt 2 év rendesen próbára tett, minden téren.
Nekik köszönhetően vagyok itt és vagyok aki vagyok.
Néha elgondolkozom, hogy ki számára mennyit érek.. de.. néha ez felesleges. Csak bíznom kell bennük.

Az élet mindig hoz meglepetéseket, s ez most sincs másképp. S mily igaz, azért cserébe, hogy valamit kapj, adnod kell érte, s fordítva. Történik valami jó, s cserébe valamit fel kell áldoznom. De legtöbbször megéri az áldozatot. Kérdés az, hogy meddig?

Kedd van.. s én a pénteket várom. Nem, nem suli miatt vagy ilyenek. Ugyanis pénteken megyek vissza Pestre, s Ita is akkor megy fel~ Aztán talán Shibuya bulit is megejtjük.
S hétfőn két kedves személy is ellátogat Pestre, Aki és Noru-chan. Már nagyon várom, hogy láthassam őket, előbbit jó pár hét után, utóbbit pedig élőben elsőként.
Egy elég szép időt fogunk együtt tölteni, mesés lesz majd.
Kíváncsi vagyok, hogy fog nekik az ajándékom tetszeni~ *kuncog*
Péntek és hétfő, már várlak.

Nos.. azt hiszem ennyi is lenne. Első bejegyzésnek elég hosszú.
Talán.. legközelebb..